Egy veszteség után természetes módon jelenik meg a gyász, mégis sokszor meglep bennünket, milyen mélyen és hosszan hat ránk. Ez nemcsak egy szeretett személy halála után történhet meg, hanem szakítás, válás, vetélés, meddőségi küzdelmek, egy munkahely elvesztése, krónikus vagy ritka betegséggel való együttélés, sérülésből fakadó veszteségek vagy egy fontos életszakasz lezárulása után is. Sokszor a hozzátartozók számára is komoly érzelmi terhet jelent, amikor egy szerettük tartós betegséggel vagy megváltozott élethelyzettel él együtt.

​

A veszteség élménye sokféle érzést hozhat magával: szomorúságot, dühöt, bűntudatot, bizonytalanságot, ürességet vagy akár megkönnyebbülést is. Előfordulhat, hogy úgy érezzük, nem tudunk továbblépni, vagy nehéz újra megtalálni a kapaszkodókat a mindennapokban.

​

A gyász nem egyenes folyamat, és nincs jó vagy rossz módja annak, hogyan éljük meg. Van, akinél fokozatosan enyhül a fájdalom, másoknál hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy az új élethelyzethez alkalmazkodni tudjanak.

​

Bizonyos veszteségek különösen nehezen feldolgozhatók, mert nem mindig láthatók a környezet számára, vagy mert tartósan jelen vannak az életünkben. Ez különösen igaz lehet akkor, amikor valaki krónikus betegséggel él együtt, sérülésből fakadó változásokhoz próbál alkalmazkodni, vagy egy hozzátartozó betegsége miatt él meg tartós lelki megterhelést.

 

​Hogyan segíthet a pszichológus?

Egy pszichológussal való közös munka segíthet abban, hogy a gyász természetes folyamata teret kapjon, és fokozatosan beépülhessen az életünk történetébe – nem felejtésként, hanem egy új, élhetőbb belső rend részeként.