Sokan azt hisszük, hogy a kiégés másokkal történik. Azokkal, akik túl sokat dolgoznak, rosszul kezelik a stresszt, vagy egyszerűen csak nem bírják a tempót. Aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggel fáradtabban ébredünk, mint ahogy lefeküdtünk. Hogy egy hétvége már nem elég a feltöltődéshez. Hogy egy üzenet hangjától is megfeszül a gyomrunk. És közben szinte észrevétlenül természetessé válik az állandó kimerültség.

Miért van az, hogy valaki tudja otthon a tananyagot, egy vizsgán mégis úgy érzi, mintha hirtelen „kikapcsolt” volna az agya? Hogy az ismerős fogalmak idegenné válnak, az egyszerű kérdések bonyolultnak tűnnek, és közben egyre hangosabbá válik a belső monológ: „Nem fog menni. Meg fogok bukni.”

Reggel fél nyolc van. Megszólal az ébresztő. Ránézel a telefonodra, és mielőtt még kikelnél az ágyból, már láttad, hogy valaki eljegyezte a párját, valaki Balin dolgozik távmunkában, egy ismerősöd új lakásba költözött, egy gimnáziumi osztálytársad pedig épp maratont futott hajnalban...

Közeleg a vizsgaidőszak, és lehet, hogy már most észreveszed magadon, hogy valami megváltozott. Nehezebb este elaludni, napközben gyakrabban elkalandoznak a gondolataid, és amikor a vizsgákra gondolsz, egyfajta feszültség jelenik meg benned. Talán nem is mindig tudod pontosan megfogalmazni, mi az, ami nyomaszt, csak azt érzed, hogy nehezebb lett minden...